A lipicai
Morning Exercise In The Winter Riding School Julius von Blaas, 1890 Lipizzaner Museum Vienna
Fajtanévjegy Hazája: Szlovénia / Lipica, Ausztria, Magyarország, Marmagasság: 150-160 cm Súlya: Színe: általában szürke, de ritkán pej, illetve fekete egyedek is előfordulnak Természete: jóindulatú, intelligens
Általános leírás Jellemző a nemes vonalú, egyenes, vagy ritkán kosfej. Nyaka magasan illesztett, izmos. Háta hosszú, erős, fara jól izmolt. Lábai szikárak, tiszták, lábállása szabályos, patái kemények. Későn érő, de hosszú életű fajta. Nem túl nagyméretű. Mozgása ügetésben jellegzetesen akciós.
Története A fajta létrejötte Károly Habsburg-főherceg nevéhez fűződik, aki a ma Szlovénia területén található Lipicán udvari ménest állíttatott fel az ott található, középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű és Spanyolországból importált lovakból. A cél az volt, hogy az akkori barokk ízlésnek megfelelő, elegáns küllemű és lehetőleg szürke lovakkal lássák el a grazi főhercegi ménest, illetve a bécsi császári istállót. A tenyésztők máig is tartó munkáját dícséri, hogy a mai napig fennmaradt nyolc olyan geneológiai vonal, amelyeknek alapító ménjei: Pluto (1765. évi szürke dán), Favory (1779. évi fakó kladrubi), Neapolitano (1790. évi pej nápolyi), Conversano (1767. évi fekete nápolyi), Maestoso (1773. évi szürke spanyol), Siglavy (1810. évi szürke arab), Incitato (1810. évi szürke erdélyi spanyol), Tulipán (1896. évi lipicai). Sajnos a lipicait sem kímélték a háborúk viharai. A napóleoni háborúk idején két ízben is Magyarországon talált menedéket az állomány, melynek egy része Mezőhegyesen is maradt. 1875-ben ezt az állományt is menekíteni kellett, ekkor a ménes Alsószombatfalvára került. Az 1910-es évek elején a ménes újra költözni kényszerült, ekkor Bábolnára, és csak az 1950-es években költözhettek mai magyarországi tenyész helyükre, Szilvásváradra, ahol a fajta eredeti bölcsőjének megfelelő, hegyes-dombos vidékre kerülhettek
A fajta használata Tanulékonysága és könnyen idomíthatósága teszi ideálissá a spanyol magasiskola már-már akrobatikus feladatainak elvégzésére. Ereje és állóképessége miatt kocsi- és gazdasági lóként is elterjedt. Míg az osztrák állomány a könnyebb hátas, a szilvásváradi lipicaiak inkább a fogatos típus megtestesítői. Így akár szabadidő lónak is használhatjuk, olykor kocsi elé is befogva őket.