A XX. század elején járunk. Charles Howard, egy San Franciscó-i kerékpárüzlet tulajdonosa egy nap különös zajra lesz figyelmes. A furcsa robaj forrását keresve megpillant egy gyönyörû, fekete automobilt, melyrõl azonnal tudja: ebben van a jövõ. Pár éven belül Howard a nyugati part legsikeresebb Buick-kereskedõje lesz. De az autók, melyek meghozták neki a sikert, elrabolják tõle a boldogságot. Miután fia autóbalesetben meghal, élete válságba kerül: tönkremegy a házassága, az üzlet befuccsol. Howard egyedül marad. Több száz mérfölddel arrébb él Tom Smith, a gyönyörû, végtelen prérik cowboya. De a prérin megjelennek a szögesdróttal meghúzott határok, a vasúti sínek. Smith egy csapásra egy letûnt világ relikviája lesz. John Pollard egy jómódú ír emigráns család könyvekkel és szeretettel teli házában látja meg a napvilágot. De a sors õt sem kíméli. Mikor a család a tönk szélére jut, Pollard meglovagolja az egyetlen esélyt, ami maradt a számára: nyeregbe száll, és hogy a napi betevõt megkeresse, versenyezni kezd, és amatõr boxolóként ringbe száll. Johnny "Red" Pollard megtanulja, hogy senkiben sem bízhat, csak saját magában. 1932-ben a sosem látott szegénységbe és kiábrándultságba süllyedt ország élére az újonnan megválasztott elnök, Franklin Delano Roosevelt kerül. A munkanélküliség sok helyütt eléri az ötven százalékot, és kétmillió hontalan rója az utakat szerte az Államokban. Néhány évvel késõbb Charles Howard újra megnõsül: feleségül veszi a lóversenypályán megismert fiatal szépséget, Marcela Zabalát. A házaspár elhatározza, hogy szerzõdtet egy trénert, és vásárol egy lovat. A tréner, Tom Smith feladata a ló kiválasztása; a különös férfi választottja, Seabiscuit híres vérvonalból származik, de a szakemberek szerint túl makacs és vakmerõ, ezért senki nem jósol neki nagy jövõt a versenypályákon. Smith azonban meglát valamit a mokány, göcsörtös lábú lóban - éppen úgy, ahogy "Red" Pollardban is, akit 1936-ban mint az új zsokét mutatja be Howardéknak. Az értõ és szeretõ kezekben Seabiscuit hálátlan és kezelhetetlen állatból versenygyõztes telivérré válik. Az a kihívásos verseny azonban, mely Seabiscuit és az addigi bajnok, War Admiral között zajlik, túlnõ az egyszerû sportvetélkedésen: két világ összeütközésévé válik. Az egyik oldalon a keleti part bankárjai és gyönyörû lovuk, a másikon pedig az ország nincstelenjei, akik három "senkiháziba" és a kihívóba, Seabiscuitbe vetik minden bizalmukat. Seabiscuit megnyeri a versenyt, és 1938-ban az év lovának választják. A gyõzelmi mámorba azonban üröm vegyül: közvetlenül a futam elõtt Pollard balesetet szenved egy másik ló nyergében, így helyette más hajtja a lovat. Hónapokkal késõbb Seabiscuit is megsérül, és Howard farmjára kerül, ahol a szeretetteli és gondos ápolás ellenére igen lassan lábadozik. Idõvel azonban bekövetkezik a lehetetlen: a komótos séták ügetésbe, az ügetések pedig szilaj vágtába fordulnak. A nemzet hõse 1940-ben - abban az évben, mikor Franklin Delano Rooseveltet addig példátlan módon harmadszor is elnökké választják - tér vissza a pályákra, nyergében a felépült Red Pollarddal, hogy azután a Santa Anita Hendikep versenyen elsõként vágtasson át a célvonalon.