A film egyik speciális szereplője sem nem ember, sem nem állat, hanem maga az amerikai Nyugat, abban a korban, amikor az érintetlen határvidék még vad lovaknak adott otthont. "A fizikai és az érzelmi utazás egyaránt visszatükröződik a színekben és háttér megjelenésében - mondja Kathy Altieri látványtervező. - Minden egyes helyszínnek megvan a maga érzelmi egysége. A film látványtervezése során az volt a fontos, hogy reflektáljunk a történet érzelmi lüktetésére, másrészt hogy tisztelegjünk a természet szépsége és fenségessége előtt." A civilizációs folyamat mindörökre megváltoztatta a táj arculatát, így Altieri és a többi filmes kutatómunkát kezdtek, hogy - elsősorban a régi Vadnyugatról szóló könyvek alapján - képet alkothassanak az egykori tájról. Segítségül hívtak továbbá régi westernfilmeket, és a nagy nyugati művészek festményeit is. Ám egyetlen film, festmény vagy fotográfia sem adhatott annyi inspirációt, mint az, hogy elzarándokoltak az ország talán legcsodálatosabb helyszíneire, és egy négynapos utazás során saját szemükkel láthatták a Glacier, a Yellowstone, a Grand Teton, a Yosemite Nemzeti Parkokat, vagy a Bryce és a Grand Canyont. "Azt hihetnénk, nincs ember, aki nyolc nemzeti parkot végigjár négy nap alatt, de azt kell mondjam, hogy a sok csodálatos táj gyors egymásutánban szívet-lelket megérintett és óriási benyomást tett ránk. Ez az élmény nagyobb és elementárisabb volt, mint bármi, amin már elkezdtünk dolgozni, úgyhogy vissza kellett lépnünk és újragondolni az egészet." A Glacier Nemzeti Park lett Szilaj szülőföldjének modellje. A dús zöld mezők, a tágas kék égbolt, a dombok és a völgyek olyan tájat alkottak, mely Altieri szavaival "a lovak mennyországa, egy hely, ahol a ló teljesen szabadon vágtázhat." Ezzel szemben óriási kontrasztot jelent a lovassági erőd, ahova Szilajt szállítják elfogatása után; ehhez a Monument Valley szögletes vonalai, száraz, forró levegője adta a megfelelő hátteret. Az indián faluhoz a Yosemite és a Yellowstone Nemzeti Park szolgált mintaként, a Bryce Canyon pedig tökéletes helyszíne lett annak az üldözéses jelenetnek, amikor Szilaj menekülni próbál. A horizont pereméig nyúló préritől és sivatagtól kezdve a fenséges hegyekig és a kanyonokig az amerikai Nyugat lenyűgöző látványt nyújt. Ahhoz, hogy mindezt a maga teljességében vissza lehessen adni, a filmesek a szélesvásznú Cinemascope formátumot használták. Az animációs team számára ez azt jelentette, hogy a nagyobb képkeret miatt 40 százalékkal több rajzot kellett készíteniük, és ha mindezt percenként 24 kockára vonatkoztatjuk, akkor óriási többletmunkával kell számolni mind az animátorok, mind a digitális művészek számára. A Cinemascope használata azonban jóval több előnnyel járt, mint amennyi gondot okozott. "Széles vászonra volt szükségünk, hogy megragadhassuk a Vadnyugat szépségét és léptékeit - mondja Soria -, nem is szólva arról, hogy a főszereplőink maguk is "horizontálisak". Ez volt az egyetlen módja annak, hogy úgy hozzuk létre ezt a romantikus, mégis reális világot, hogy a közönség teljesen belefeledkezhessen. Szilaj figurája jelenti az igazi inspirációt, mert ő sosem felejti, kicsoda és mi a fontos számára. Ez a film egyik fő témája: nem számít, mi történik az életben, miken megyünk keresztül, ha nem hagyjuk, hogy a dolgok felülkerekedjenek, akkor ez erősebbé tesz. Ha nem észben tartjuk, kik vagyunk, az út a győzelemhez." "Ez egy többoldalú történet - mondja Kelly Asbury. - Szeretet, bátorság, hűség az otthonhoz és a családhoz... minden benne van. De van egy fő téma, mégpedig az, hogy a szabadság születéstől kezdve mindenkinek joga és érdemes küzdeni érte." "A történet több tekintetben is allegória lehet mindnyájunk számára - foglalja össze Jeffrey Katzenberg -, de elsősorban mégis a szórakozás a lényeg, és ehhez minden megvan a filmben: kaland, humor, izgalom, románc... Egy hős utazásának klasszikus meséje, egy hősé, aki történetesen ló."