A korszerű takarmányértékelési rendszer kidolgozásához számos állatkisérletre, ún. kihasználási vizsgálatra volt szükség a ló esetében is. A szakemberek - különösképpen az ellenôrzô hatóságok - részérôl viszont nagy az igény az idô- és költségtakarékos, sorozatvizsgálatokra is használható, a takarmányok táplálóértékének becslésére alkalmas módszer iránt. A tényleges kémiai összetétel és megfelelô regressziós egyenletek segítségével jó közelítéssel kiszámíthatjuk a takarmány, vagy - keverék emészthetô, metabolizálható, illetve nettó energiatartalmát. Még pontosabb eredményt adnak azok a regressziós összefüggések, amelyek - az emésztési együtthatók ismeretében - az emészthető összetételbôl indulnak ki.

Hazánkban HOFFMANN és SCHIEMANN (1980) nyomán az

y = 0.0242 x1 + 0.0341 x2 + 0.0185 x3 + 0.017 x4

egyenlet alkalmazása terjedt el, ahol az y = MJ DE/tak-kg, az x1 az emészthetô nyersfehérje, az x2 az emészthetô nyerszsír, az x3 az emészthetô nyersrost és az x4 az emészthetô N-m.k.a., gramm/kg-ban kifejezve.

Az emészthetô energiatartalom (DE, MJ/kg) kiszámítására HARRIS és mtsai (1972) az alábbi egyenleteket javasolja:

DE = 0.7 + 0.15 TDN %, illetve

DE = 0.16 TDN% + 0.036 N-m.k.a. % - 1.2.

Az emészthetô nyersfehérje-tartalom (y, %) elôjelzésére KNIGHT és HARRIS (1966) a nyersfehérje-tartalom (x, %) ismeretét föltételezô összefüggéseket ajánlanak:

- zöldtakarmányok, szénák: y = 0.849 x - 2.47

- szilázsok: y = 0.908 x - 3.88

- abraktakarmányok:y = 0.916 x - 2.76.

Teljesértékű (komplett) lótápokra érvényesek MEYER és mtsai (1987) egyenletei, ahol az összetevôket g/kg-ban kell szerepeltetni:

DE, MJ/kg = 12.614 + 0.018 ny .rost - 0.00018 ny. rost2 + 0.00382 ny. feh., illetve

Em. ny.feh., g/kg = 0.99 nyfeh. -0.16 ny.rost - 22.1.