Az életfönntartó energiaszükséglet a nyugalmi - bár némi mozgást, igy pl. takarmányfölvételt végzô - állapotban levô állat igényét fedezi. Ez 10-35 %-kal több az ún. alapanyagcsere ("éhezési hôtermelés") energiaigényénél. Az életfönntartás energiaszükségletét általában az ún. anyagcsere-testtömegre (a W, azaz a testsúlykg a 0.75-dik hatványon, jele a W") vonatkoztatva adják meg, ugyanis ez a testfelülettel, illetve a hôleadással arányos. Az irodalomban található szélsô értékek 0.477 és 0.727 MJ DE/W". Az 1978-as USA ajánlás (NRC, 1978) a 0.649-es, a Gesellschaft für Ernĺhrungsphysiologie der Haustiere a 0.6 értéket fogadta el (DLG, 1981). A legújabb vizsgálatok viszont arra utalnak, hogy a lovak esetében pontosabb eredményt ad, ha az életfönntartás igényét közvetlenül a testsúlyra vonatkoztatjuk. Az utóbbi amerikai kutatók által kidolgozott egyenlet egyszerűsített formáját fogadta el az 1989-es NRC. A 600 kg-osnál nehezebb lovakra - mivel azok "alap" mozgásaktivitása kisebb - másik összefüggést célszerü alkalmazni. Hazánkban is ezt a két egyenlet MJ-ra átdolgozott változatát vezették be, azaz a napi életfönntartó energiaigény (DEm, MJ) 600 kg-os élôsúlyhatárig DEm = 5.9 + 0.13 W, illetve 600 kg-os teswtsúly fölött DEm = 7.6 + 0.16 W - 0.00006 W2 (ahol mintazt már jeleztük, a W = az élôsúly, kilogrammban). Így pl. egy 500 kg-os ló életfönntartó energiaigénye 5.9+0.13 x 500 = 70.9 MJ DE, egy 700 kg-os lóé pedig 7.6+16x700 - 0.0006x7002 = 90.2 MJ DE. Az életfönntartó fehérjeigény 2.7-3.0 gramm emészthetô nyersfehérje anyagcsere-testtömegkg-onként (NRC, 1978; DLG, 1981, 1994). Az 1989-es NRC és az érvényes magyar ajánlás 1 kg élôsúlyra 0.6 gramm emészthetô nyersfehérjét ad meg, bár a kétféle módon számitott értékek között nincs jelentôs különbség. (A napi életfönntartó nyersfehérjeigényt gyakorlatiasan úgy becsülhetjük meg, hogy a MJ-ban kifejezett energiaigényt tízzel megszorozzuk.)